• 

Kösz jól vagyok!

Kösz jól vagyok barátom -
Válaszolom kérdésedre gyorsan.
De nem tudom, igazán mit érzek.
Hamis, gyógyszer keltette illúzió.
Sok a kérdés, amire a válaszokat várom,
De ami körülvesz, az is csak vízió?

Mert visszafogták szárnyalásom
Valóban. Nincs magasság és mélység,
Nincsenek merész vad gondolatok,
Ok nélküli szomorúság,
És mégis hidd el úgy érzem barátom
Gondolataimmal egyedül vagyok.

Honnan jött ez a valószínűtlen világ?
Hova, merre tart összekuszált tudatom?
Gúzsba kötötten, pirulákat nyelve
Keserű szám ízét próbálom feledni.
De a holnapig vajon ki lát el?
S, hogy fogom magam újra megkeresni?

Mi az igaz? Összezavarodtam barátom.
Mátrixszerű a tudatom.
Igaz, amit most érzek?
Vagy amit eddig éltem az volt igaz?
Te úgy látod minden rendben barátom,
De ez nekem sovány vigasz.

 

ADVENT (1996)

Elérkezett advent, s én mégis a halálra gondolok.
Jézus születése közeleg, de szívem némán háborog.
Te, kit most ünneplünk, miért, őt miért szólítottad?
S mit gondolhattál, mikor rá az áment kimondtad.
Igazságot hirdetve, magad igazságtalansággal élsz,
S egy igaz, őszinte embert lassanként halálra ítélsz.
Vétkeket kérsz számon! Te bűntelen vagy Istenem?
Könnyen ítélsz, de belenyugvás nincs csak félelem.
Hívektől kapott hatalommal visszaélned nem szabad.
Mit gondolsz, mennyit ér majd így isteni szavad?
Emberek jászolod előtt letérdelnek imát mondani,
S én lehajtott fejjel, állva, gyűlölöm neved kimondani.

Én nem mondtam soha, hogy legyen meg… s mégis
Meg lett az akaratod. Ne várd, hogy megértsem én is.
Jéghideg keze többé már meg nem simogat melegen,
S nevemet se mondja többé. Miért tetted ezt Istenem?
Szerette a csöndet, most néma, fagyos föld lett otthona,
Gyertyát gyújtunk, de egynek már nem lobban fénye soha.
A fa köré állunk szenteste, én ajándékot nem is kértem,
De az Ő hiányát egyre szomorúbban és fájóbban érzem.
Emberek jászolod előtt letérdelnek imát mondani,
S én lehajtott fejjel, állva, gyűlölöm neved kimondani.

Szeretet ünnepére díszes csomagban a halált hoztad el,
Nem, nem akarom kibontani, mi benne van, nem érdekel.
Nagy a csomag, súlya nehéz, felemelni sem bírom,
Nem kell! Nem kell! De nem hallod, hiába is ordítom.
Vidd el innen ajándékod, tőled nem kell semmi sem.
Hol voltál mikor hívtalak? Most tűnj el innen Istenem!
Szabadíts meg a gonosztól - hallod emberek imáit,
De most kihez fordulhatnék? Ki az ki téged megállít?
Emberek jászolod előtt letérdelnek imát mondani,
S én lehajtott fejjel, állva, gyűlölöm neved kimondani.

Ki az ki téged megállít? Én szembe szálltam veled.
De Te csak jöttél, jöttél, tudtad, hogy végül elviheted.
Győzelmed biztos tudatában, most boldog vagy Istenem?
Halandóságomat látva, nem, nem voltál méltó ellenfelem.
Kezét elvetted kezemből, s hangja, mozdulata eltűnt tova,
Testét bár elvitted magadhoz, de emlékét nem adom soha.
Mindenhatóságod is kevés, hogy az én lelkemig hatolj,
Az én világom át nem léped, küszöböm előtt meghajolj!
Emberek jászolod előtt letérdelnek imát mondani,
S én emelt fővel sem fogom többé neved kimondani.

Üzenet (1998)

Te, ki földi útról letérve felhőkön lépdelsz tovább,
Mond el szeretteimnek, ha majd találkozol velük,
Korán elmentek, pedig lett volna dolguk még e világban,
Nagyon hiányoznak, s mindig üres marad helyük.

Mond el, hogy nem olyan régen, még beszélgettünk,
Hogy jól van sorunk, hogy unokáik nagyok,
Hogy nincs nap, mikor ne lennének gondolataimban,
És, hogy nélkülük néha nagyon egyedül vagyok.

Hisz annyi mindent adhattam volna még nekik,
De a rövidre szabott idő túl hamar lejárt,
Annyian vannak – és már csak emlékezetemben,
Szerettem őket, de a múlt idő néhány ajtót bezárt.

Sorolnám, hogy sok dolog történt mióta elmentek,
De beteg vagy, fáradt, sokat, hogy is kérhetnék tőled,
S ha nincs is erőd elmondani mi mindent üzentem,
Ha találkoztok valaha, csókold meg helyettem Őket.

Jó kívánság

Legyen az ünnep csöndes,
     mint a szív dobbanása,
Legyen az ünnep békés,
     mint télen a hó hullása,
Legyen az újév boldog,
    mint a gyermek kacagása.

 

Évről-évre

Az év utolsó napja
Az év tizenkét hónapja
Színes világot rejtők
Embereket itt felejtők
Elmúlásra emlékeznek
A jövőbe elvezetnek
Lassulnak, de meg nem állnak
Mindig egymás mögött járnak
Helyet soha nem cserélnek
A járt útról le nem térnek
Az embernek hány nap marad
Meg sem számolhatod magad
De van, hogy utol sem éred
Úgy elszalad, állsz, csak nézed
Tegnap tél volt, ma itt a nyár
S a jövő év újra rád vár
S itt az év utolsó napja
Újra itt tizenkét hónapja.

Altató (Gyermekeimnek)

Este jó az ágyba,
Puha, pihe párna,
S meleg takaró.
Anya szava jó.

Megsimogat, puszit is ad,
Jó éjt kíván, szép álmokat,
S ha azt mondja, álmodj mesét,
Napsugarat, tarka lepkét,
Tündérkéket, manócskákat,
Zöld rétet és virágokat,
Biztos, hogy szép lesz az álmom,
És neki is ezt kívánom.